Szerda délután 4 órakor indult a vonatunk a Pécsi főpályaudvarról. 7 diáktársammal és 2 kísérőtanárral elindultunk Bécsbe! Az út nagy része abból állt, hogy ki hogy fogja megértetni magát németül. Majd mikor a határ után bejött a kabinunkba egy osztrák hölgy, és megkérdezte, hogy a szomszéd kabinban ülő tanárokhoz tartozunk-e, de ezt is úgy tudtuk meg, hogy mutatott a kabin felé, ugyanis a kérdésének csak az utolsó szavát értettük, ami a „zu” volt. J ez hatással volt mindenkire, így a következő egy órán azon nevetgéltük, mennyire ciki lesz, ha ennyit fogunk érteni a beszédükből. 1szó!
Este 10 körül értünk oda. A fogadóink már vártak minket, majd egy negyed óra múlva már mindenkinek meg volt a „családja”. Miután azt is megbeszéltük, hogy másnap mikor kell találkozni és hol mindenki elindult haza. Én 2 metróval és 1 villamossal mentem el, - ezek szerint - Bécs külvárosába.
Reggel 7 órakor indultunk el, és az iskolához 40perc alatt (1villamos, 1 metró ) jutottunk el.
Első órán egy számvitel órára ültettek be minket, és az Tanárnő az elején megkért minket, hogy mutatkozzunk be. Itt megtörtént az első cikis helyzet, amikor én következtem, hát a Siebzehn helyett Siebzig-et mondtam, de szerencsémre ezt az osztályban senki nem vette észre. Óra után a Raiffeisen bankba vittek minket, egy konferenciára, ahol bemutatták a bank működését, és történetét. Ott is kaptunk ebédet, a bank 16. emeletén. J Következő helyszín az Inka Gold kiállítás volt. Miután azt is végig néztük, szabad programot kaptunk. Vendéglátóink, akikkel ekkor már egész jól meg tudtuk értetni magunkat, elvittek minket vásárolni, egy úgy nevezett Duna Center-be, rengeteg bolt, különböző vásárlási lehetőségekkel! Két és fél órát kaptunk nézelődni, vásárolni. A cipő és ruhaboltokba nem igen mertünk bemenni. Féltünk az áraktól. Így egy fél óra alatt készen is voltunk. Aznap még elvittek minket egy „koktél bar”-ba, és este 10körül már otthon is voltunk.
Pénteken 3órán voltunk benn. Az első órán az osztály azt a feladatot kapta, hogy a szórólapot, melyet németül már elkészítettek, most magyarul írják meg a mi segítségünkkel. A probléma csak az volt, hogy közülünk, csak 1 ember tanul már szakmai németet, és ő is ebbe az évbe kezdte, így nem mondhatjuk hogy könnyedén, de megoldottuk ezt a feladatot is. Ebédet egy „kuss-kuss” nevezetű étterembe kaptunk, gulyás leves, zöldségtál sültpulykával, és ezzel a híres kuss-kuss-al. Délután kísérőtanárainkkal elmentünk a Schönbrunn-i kastélyt. Egy kis telefont kaptunk hozzá „idegenvezetőként” ami minden szobának elmondta a saját történetét.
Eljött a szombat, és a nyílt nap. Reggel 7 órakor berendeztük az asztalunkat, és felragasztgattuk a képeket a falra. Megegyeztünk hogy kétszer 4 fős csoportokra oszlunk, és óránként váltjuk egymást. Délre készen is lettünk, minden szóróanyag elfogyott. Összepakoltunk, és megbeszéltük a további programot. Néhányan meglátogatták a Karácsonyi vásárt, majd este összeszedtük a bandát, és elmentünk egy szórakozóhelyre, „ez az utolsó esténk” címszó alatt! Reggel 7kor indult a vonatunk hazafelé, miután elköszöntünk új barátainktól, és megígértettük velük, hogy mindenképp jönniük kell Magyarországra, felszálltunk, elfoglaltuk helyünket a kabinokba, és vártuk az indulást. 8órakor már majdnem mindenki aludt.
Fantasztikus utazás volt, minden szempontból. Mindenkinek csak ajánlani tudom, mert egy ilyen alkalmat nem szabad elszalasztani!
Mutatunk képet is:)
